Körmend.hu - Az elhagyott madár Zalai kilátó.hu - Az elhagyott madár
Az elhagyott madárról…
Nemrég néztem meg az Fábián Gábor (Ösvényfilm produkció) Az elhagyott madár című filmjét-akinek ezúton is köszönet e filmért,s a feljavított Az Ösvény filmért is-, erről írnék pár mondatot, saját gondolatokat, amik a film nézése közben eszembe jutottak (…nyílván mindenkinek üzenhet majd mást is a film…)
Ebben az alkotásban 18 perces kisfilmről van szó, s valami különös dologra hívja fel szerintem a figyelmünket, amit ha éljük hétköznapi életünket, talán észre sem veszünk még magunk sem, mert egy folyamatról van szó. Eszembe jut Wass Albert Szent a falu című 1930-ban írt verse, az a nyugalom, amit a faluról ír…vajon ma képes lenne e egy ilyen verset írni, vagy egészen mást írna helyette. Talán azt, hogy ma már nem lehet vonalakat húzni falvak és városok között, pörgős és nyugodt élet között, mert a 21ik századra a „romlás” folyamata egyformán megjelenik mindenhol, s talán amikor észrevesszük, ha észrevesszük egyáltalán, akkor már lehet, hogy késő lesz.
A filmben is megjelenik ez a nyugodtság, a völgyben a templom, ahonnan békét ont a harang és az erdei madarak hangjának egyvelege, ám valójában egy letűnt kor emléke csupán, mert talán a jelenben nem is foglalkozunk ezzel sem. Nem éljük át jelentőségét. Helyette éljük a mókuskerék-életünket, mint a film főhőse, aki végzi a munkáját, igaz, már maga sem biztosan tudja, hogy mit, csak megszokásból. Rendet rak, kiszórja a deszkákat, valahonnan egy romos régi épületből, ami a régmúltban szépen és békésen állhatott, talán otthont is jelentett, ám arra is a romlás várt, de így is munkát és munkahelyet adott évekig. Nem is az a fontos, hogy pontosan mit is csinál és hol a főhős, hanem az ebben rejlő megszokás árnyoldalai, ami mindenkinél jelen lehet valamilyen mértékben.
Csak csinálja-csinálja a feladatát, amiről azt hiszi, hogy az, s már az sem zavarja, hogy a főnökét éppen 3 hete nem látta, sőt az sem, hogy az elmúlt hónapban nem kapott fizetést, mert volt már ilyen, s vele akkor ezt megcsinálhatják. Vagy talán velünk is, ha hozzászokunk, nem? Hiszen megszokás lesz belőle, s akkor képesek vagyunk fel sem venni ilyeneket. Nincs nagy jelentősége onnan már.
A munkához hozza a maga kis elemózsiáját, amit szépen elfogyaszt, majd leöblít egy kis pálinkával, s hogy a világ hogy változik körülötte, azt nem veszi észre, hiszen vele együtt változik ő is. S talán –hacsak apróságokban is- mi is találhatunk párhuzamot ebben magunkban .Bele fészkeli magát láthatatlanul a főhős életébe, s akár a mi életünkbe a nem biztos, hogy előnyös változás.
Ugyan a vas megyeies ízes beszéd az jelen van még –ami egy kis mosolyt is csalhat az arcunkra, s épp ezért is érdemes meghallgatni többször is mindenkinek ezt a filmben- de a gyermekek neve már idegen: Bendzsi és Dzsesszika. Hol vannak már a Csengék és Árpádok, az Évák és Csabák? A mobiltelefon – ami kinyitható! - is ontja a „Zakatol a szívem, zakatol a test” című műanyag, nem túl sokat mondó slágert, ami szintén elfelejteti vele, velük, vagy akár velünk a gondolkodást, hogy felészleljünk magunk körül. (Na ezzel most nem e nagyon „tartalmas zenemű” alkotóit akarom megsérteni..) A családi szórakozás is abból áll sok helyen, hogy külföldi műsorokon nevetnek. Ez önmagában nem baj persze, ha nem szorulnának hátra egyéb tartalmasabb dolgok, s a hagyományok nem merülnének feledésbe…
S a megszokás nagyúr! De meddig? A válasz egyszerű: Ameddig a talajt is el nem veszítjük a lábunk alól! Mert ha nem ápoljuk a gyökereinket, ha nem megyünk vissza lélekben hozzájuk ( ..ahogy már Az Ösvény című filmben is megfogalmazódott ez) , akkor gyökértelenné válhatunk, s bármikor elfújhat minket a szél. S akkor már késő lesz.
A film főhőse is így járt, ugyanis megjelent a romlásnak induló ház, a munkahely, a megszokott környezet új tulajdonosa, egy kínai úriember, akinek a nyakkendős magyar földet-ingatlant külföldi kézre játszó menedzsere közölte a főhőssel, hogy hordja el magát, mert már egy hónapja magántulajdonba került területen végez munkát fizetetlenül. S senkit nem érdekel, hogy ki az a Gyuri bácsi, akit a főhős a biztos kenyéradójának tekintett akkor is, ha hetekig nem látta, vagy ha épp fizetést sem kapott.
Összefoglalva azt kellett megélnie, hogy a SAJÁT FÖLDJÉN IDEGENNÉ VÁLT. S mind ezt észre sem vette, csak akkor, mikor szembe mondták vele, s amikor már késő volt. S akit ő idegennek gondolt, az talált otthont.
Mi lesz akkor, ha velünk történik meg mindez? Mint a főhős, mi is így járhatunk nagyon könnyen, ha észrevétlenül sodródunk a változással! S a madár, amely a kalitkában figyeli az eseményeket, ő is elkerül régi helyéről.
Elhagyva élt ő a házban is egy ablakba téve, nem nagyon foglalkoztak vele, de talán nem is vágyott szabadulásra, mert megszokta a maga helyét. A madár megszokja a kalitkát, a rabságot is. Persze mindaddig, míg a kalitka alól is mozdul a talaj, s neki is mennie kell.
De mi van akkor, ha nem is a madár van bezárva és kalitkában, hanem mi?
A saját kalitkánkat ha későn vesszük észre, mi leszünk magunk az elhagyott madarak, akiket már minden és mindenki elhagyott!
A film amúgy gyönyörű felvételeket tartalmaz, szép tájon játszódik a történet, s a film zenéjét pedig Keresztes Nagy Árpád játssza. Ajánlom mindenkinek, akinek van szabad 18 perce! Elgondolkodtató, úgyhogy érdemes megnézni!
A filmről találok infót a http://www.osvenyfilm.com oldalon,s itt szerintem a kapcsolatok menüpont alatt-arra írva-be is szerezhető...
üdv.: Sztam.:)
Az eredeti cikkek itt olvashatóak: Körmend.hu Zalai Kilátó.hu
msmme.hu – A Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület honlapja
(…) Köszönet Gábornak és �.. (…), akik csütörtökön beszerelt videós masináikat egészen hétfő délutánig működtették, folyamatosan rögzítve MINDENT! Ezzel egy olyan vállalkozásba fogva, ami � 15 év után � méltó módon reprezentálhatja az Egyesületünkben végzett munkát. (…)
Fehér István, színművész, szakmai értékelő, az MSMME művészeti vezetője
Zala.hu - Az ösvény
„Én ott voltam az erdőben…éreztem a szellőt az arcomon, a levelek közt bujkáló napfény játékát. Orromat megcsapta a templomtűz fanyar füstje…talpam alatt avar süllyedt marasztalón.”
így mesélt Pékó László a Zalaegerszegi Televízió munkatársa Az ösvény című filmről.
Senki nem számítson amerikai szuperprodukcióra. Nincsenek számítógéppel rajzolt hátterek, effektusok, szuper grafikai programokkal megsokszorozott, félelmetes seregek. De éppen ettől nagyszerű alkotás a lelkes kis magyar csapat által filmszalagra vitt alkotás, amely néhány hónapja a zalai amatőr filmszemlén is nagy sikert aratott. A magyar történelem egy olyan időszakába nyúl vissza, amely a történelemtankönyvek lapjain alig néhány sorral szerepel. Az úgynevezett „pogánylázadások” korszaka ez, amelyet a legtöbb történész elintézett a „fogadd el, ne kérdezz” jól bevált ideológiájával. Aztán a rendszerváltás után kezdetek megjelenni azok a hangok, amelyek némileg másként látták a történelmet, s ma már egyre több kutató mélyed el a témában. Egyre többen hangoztatják, hogy bizony a nyugati kereszténység felvétele előtt is Jézushívő volt a magyarság, ismerte Krisztus tanait, csak épp nem a római kereszténységet gyakorolta, hanem valamilyen jóval régebbi eredetű, természetközpontú istenhitet.
Az ”I. István áttérítette a magyarságot a római hitre” jól betanult mondatok mögött tehát igencsak sok vér, fájdalom és háború húzódik meg. Nem a békés, a jézusi szeretetet előtérbe helyező folyamatról volt szó, hanem egy kemény, kegyetlen és az ellenállókkal szemben kíméletlen küzdelemről. Az elkövetkező évek, évtizedek és évszázadok pedig nem kedveztek az ősi tudást és hitet hordozó sámánoknak, táltosoknak. Az új rend hívei lépten-nyomon üldözték őket.
Persze lehet vitatkozni, azon, mi lett volna, ha István nem lép fel ilyen keményen, hogy elsöpörtek volna minket a nyugat hadai, mint konok, be nem hódoló népet. A történelemben azonban soha sincsen „mi lett volna, ha…”. Voltak azonban olyan hadurak, olyan falvak, akik nem várták lehajtott fejjel a német, olasz és más nemzetbéli papokat, lovagokat és a királyi katonákat, hanem fegyverrel álltak ellent. Erről szól az Ösvény, Fábián Gábor és Kiss Norbert önköltségvetésű filmje. 1007-ben egy kis falu fellázad a kegyetlen papság ellen.
Nincs sok párbeszéd, a az erdő hangjai szólnak, s szinte tényleg ott járunk az erdei avaron, nemezruhában, íjjal a hátunkon…A színészek is mind amatőrök, de valahogy mégis szép és eredeti az egész. Akit érdekel a magyar történelem, és nem egy Gyűrűk Ura szintű látványos filmet akar, mindenképpen nézze meg ezt a filmet. Érezni fogja, hogyan feszül az íjon a húr, miközben szellő jár a fák között…
- nr –
Az eredeti cikk itt olvasható.
